Béke tér

Ma, egyik THC-kábulatomban olyan indíttatásom volt, hogy menjek le a Béke térre levegõzni. Hajnali 2-kor kiérek a térre, erre mit látok: egy ifjú párocska a park közepén egymásba van gabalyodva a padon. Közelebb léptem, és elbújtam egy fa mögé, hogy jobban szemügyre vehessem, mi történik: a lány a padon fekve, kissé széttárt lábakkal, a srác fölötte, a karja mélyen a lány lábai közt, és nagy lendülettel mozgott. Hirtelen olyan érzésem volt, hogy most valamit megfigyelhetek, amit eddig nem láthattam, és közben azon morfondíroztam, vajon mi vesz rá valakit arra, hogy hajnali kettõkor egy lakótelep elõtt a parkban látványosan pettingeljen, médpedig úgy, hogy az mp3-lejátszójából hangosan szól a zene közben. Elõvettem a vadászösztönömet, és egy fa takarásában közelebb osontam. Közben észrevettem, hogy a park másik sarkában egy férfi megy el a kutyájával, õt túlságosan nem kötötték le az események. Kilestem a fa mögül, mint az akciófilmekben, és közben azon morfondíroztam, vajon láthatnak-e, vagy annyira bele vannak feledkezve abba amit csinálnak, hogy akár oda is osonhatnék a közelükbe anélkül, hogy feltûnne nekik. Ekkor azt láttam, hogy a srác feje eltûnik a lány lábai közt, majd egy idõ után felálltak. Ekkor minimum azt vártam volna, hogy a lány rögtön leszopja a fiút, de nem ez történt, hanem összeszedték magukat és elindultak a parkon át. Bíztam benne, hogy csak valami árnyékosabb helyet keresnek a parkban ahhoz, hogy folytassák amit elkeztek, de nem ez történt, hanem valószínûleg hazamentek.

Néha úgy érzem magam, mint egy árnyék, vagy egy szellem, csak láthatatlanul jelen vagyok, megfigyelek. Elég kísérteties érzés más kóbor árnyakkal találkozni, például a Margit-szigeten, az éjszaka közepén, a teljes sötétségben az fák között. Inkább nem állok le megkérdezni, hogy mi visz rá embereket hogy ilyen helyeken kísértsenek, de saját magamnak sem teszem fel ezeket a kérdéseket.

Olyan érzés, mint mikor öt éves voltam, és a szüleim mindig azt akarták, hogy aludjak, de én sosem akartam aludni. Mindig is az éjszakát imádtam, és titokban rendszeresen fent maradtam. Olyankor fejlesztettem ki a rejtõzködés ösztönét; csendben kellett lenni, különben a szüleim észrevesznek, és akkor lebaszás következik. Így megpróbáltam mindent tökéletesen hangtalanul és észrevehetetlenül tenni, és ugyanazzal az érzéssel tettem meg minden egyes óvatos lépést otthon, mint amikor a parkban közeledtem az egymásba feledkezõ párocska felé. Láthatatlannak maradni, ez az ösztön vezérelt, mint valami õsi vadászmezõkön tanult bölcsesség: minél kevesebben látnak, annál kevesebben ehetnek meg.

Bevagy-e szívva?

Ma a barátnõm megkérdezte, folyamatosan be vagyok-e szívva. Egyrészt eltalálta, mostanában igen gyakran pipázgattam, másrészrõl érdekes, hogy miért kérdezte ezt. Ugyanis feltûnt neki, hogy mostanában különösen normális vagyok, lehet velem beszélgetni, jó fej vagyok, türelmesen válaszolok mindenre. Ebbõl gondolta hogy mindig be vagyok szívva.

Egy jó barátom egyszer ugyanezt mondta, szerinte alapból a föld felett járok, viszont ha jól beszívok, begombázok, bekábítószerezek, kb. akkor jövök le a hétköznapi emberek szintjére.

Érdekes a világ.

Mire jó még a gyenge fû?

Mivel nem túlzottan szeretek sok, sûrû füstöt belélegezni, és valószínûleg ezt a tüdõm is meghálálja, ezért úgy döntöttem, hogy abból a 2 maréknyi gyenge minõségû fûbõl hasist készítek. A hasis tradicionálisan egy olajos, gyantás készítmény, amelyet a cannabis nõivarú virágaiból vonnak ki. Ennek egyik módszere a turmixgép + jég + szûrõ használata, ami segítségével a gyantakristályokat könnyen ki lehet vonni a szárított növénybõl. Így a 2 maréknyi növényi részbõl kaptam kb. körömnyi gyantás valamit, aminek hatóanyagtartalma legalább 50% lehet, és persze mondanom sem kell hogy 1 kis slukk is elég belõle.

Szóval, ha sok gyenge füved van, érdemes belõle hasist készíteni, sokkal gazdaságosabb.

Mire jó a gyenge fű?

Ma rájöttem mire jó a gyenge fû: vizipipába. Abba a nagyba, amit a blahán kapsz az arabnál. Frankón beletömsz egy csomót, ráraksz egy szenet és kész is. Ez úgy legalább fél óráig ég, de talán tovább is, viszont kurva jól bekészülsz tõle. Ennyi idõ alatt akár félholtra is szívhatod magad, igazából akármennyit lehet belõle szívni, sosem kell cigit tekerni, pipát tömni, semmivel sem veszõdni, csak beleszívni és letüdõzni egy hatalmas zsacskónyi ködfehér felhõt. Ilyen egyszerû a betépés. Ennél a szintnél már az van, hogy a pipa légterében összegyûlt füst szétválik rétegekre sûrûségük szerint, mint ahogyan a folyadék is szétválik hogyha különbözõ sûrûségû anyagok alkotják. Így minden egyes slukkal más-más füstösszetevõket lehet élvezni, külön-külön meg lehet ízlelni szinte minden molekulát. Elõször kicsit savas, olyasmi mint a dohányfüst. Aztán ahogy mész egyre mélyebbre a rétegekben, egyre sûrûbb molekulák következnek. A közepén már nemcsak szédülsz hanem kezd szétesni minden, de a pipa legalján maradó réteg a legdurvább. Eleve sokkal nehezebb, kissé fojtogató, érezni hogy nagyon erõs, keserû íze van, olyan mint valami olajnak a gőze. Ez maga a THC olaj, füst formájában. Na ezt ha beszívod, az teljes szétcsavarodás és olyan szétesés, hogy azt se tudod, hol vagy vagy milyen nap van.

Szóval erre tökjó ez a fû. Holnap hasist csinálok.