Ma rájöttem mire jó a gyenge fû: vizipipába. Abba a nagyba, amit a blahán kapsz az arabnál. Frankón beletömsz egy csomót, ráraksz egy szenet és kész is. Ez úgy legalább fél óráig ég, de talán tovább is, viszont kurva jól bekészülsz tõle. Ennyi idõ alatt akár félholtra is szívhatod magad, igazából akármennyit lehet belõle szívni, sosem kell cigit tekerni, pipát tömni, semmivel sem veszõdni, csak beleszívni és letüdõzni egy hatalmas zsacskónyi ködfehér felhõt. Ilyen egyszerû a betépés. Ennél a szintnél már az van, hogy a pipa légterében összegyûlt füst szétválik rétegekre sûrûségük szerint, mint ahogyan a folyadék is szétválik hogyha különbözõ sûrûségû anyagok alkotják. Így minden egyes slukkal más-más füstösszetevõket lehet élvezni, külön-külön meg lehet ízlelni szinte minden molekulát. Elõször kicsit savas, olyasmi mint a dohányfüst. Aztán ahogy mész egyre mélyebbre a rétegekben, egyre sûrûbb molekulák következnek. A közepén már nemcsak szédülsz hanem kezd szétesni minden, de a pipa legalján maradó réteg a legdurvább. Eleve sokkal nehezebb, kissé fojtogató, érezni hogy nagyon erõs, keserû íze van, olyan mint valami olajnak a gőze. Ez maga a THC olaj, füst formájában. Na ezt ha beszívod, az teljes szétcsavarodás és olyan szétesés, hogy azt se tudod, hol vagy vagy milyen nap van.
Szóval erre tökjó ez a fû. Holnap hasist csinálok.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment